Miskolc belvárosának legnagyobb, és – sajnos szinte egyetlen – közhasználatú zöldfelülete, mely már a III. katonai felmérés térképén is jól felismerhető. A park alakítása az 1870-es évektől volt tudatos, városszerkezeti elemként és a polgárság számára kialakított sétálóhelyként működött. A Népkertben találjuk a Miskolci Vígadót, Erzsébet királyné mellszobrát, a Sport- és Jégcsarnokot, Műjégpályát. Már a XX. Század elején is fontos szerepet töltött be a park sportolási, testedzési lehetőségeivel.
Növényállományából kiemelten fontos a kettős gesztenye fasor (allé) mely a park tengelyében fut (és oldalsó, keresztirányú sétányokkal, fasorokkal is kiegészül). A fasor mintegy 100 éves lehet, és a park tengelyében annak fő feltáró, vezérsétányát szegélyezi. A Népkert melletti evangélikus és római katolikus temetőkben ezzel egykorú, azonos telepítésű fasorokat találunk, párhuzamosan a népkertivel. Így történetileg a közpark és a két temető egy kort képvisel.